Herbáriumok kincsei

Herbáriumok kincsei

Az utóbbi években ismét előtérbe kerültek a természetes gyógymódok, többek között a gyógynövények felhasználása is. Az 1710-es években többek között Zay Anna gyűjtötte egybe a korabeli természetes gyógymódokat. Írásomban szeretném röviden bemutatni Zay Anna munkásságát, illetve kitérek a Herbáriumában előforduló néhány érdekes növénynévre. A népi növénynevek vizsgálatával, életben tartásával hozzájárulhatunk szókincsünk gazdagításához is.
Zay Anna a Herbáriumot a poroszországi Danzigban – a mai lengyelországi Gdañskban – kezdte el írni 1711-ben. Danzigba követte férjét, a kuruc Vay Ádámot, aki II. Rákóczi Ferenc generálisaként szolgált. Zay Anna a Herbárium anyagát más füveskönyvekből, doktorok írásaiból szedegette össze, ám konkrét neveket, szerzőket hivatkozásként nem lehet olvasni benne. A140 oldalas, 470 receptet tartalmazó orvosságos könyvben néhány utalás olvasható csupán, például: „… ezt egj igen hires Doctor sokszor probálta…”, „Bodvai Úr vizei Déákul Aqua Bi_agona”. Zay Anna Herbáriuma egy olasz füveskönyv cseh változatának magyarra fordítása, amit a szerző kiegészített a magyar füveskönyvek tudásával.
A Zay Anna nevéhez köthető Herbárium kézirata viszonylag jó állapotban maradt meg. A Marosvásárhelyen őrzött könyv hasonmás kiadása 1979-ben jelent meg Magyarországon. A Herbárium kézzel írott, kalligrafikus, olykor azonban nehezen olvasható betűkkel íródott. Ehhez a nehézséghez járul még az a néhány oldalon előforduló tintafolt, amely a laikus olvasó elől elfedi az írást.
A Herbárium főleg növényi eredetű gyógyszereket tartalmaz, leírja a receptekben szereplő gyógynövények elkészítési módjait, alkalmazásait. A növényi gyógyszerek mellett találunk állati eredetű „gyógymódokat” is, ám ezek a gyógyító eljárások elég elrettentőek a mai olvasó szemében. Az orvosságos könyv fejfájás ellen például egy elevenen kettévágott fekete galambot javasol, amelyet a fejre kell kötni, és ugyanezt a gyógyírt ajánlja pestis ellen is; balzsam készítéséhez a kakastaréj vérét is felhasználták. Zay Anna a füveskönyvében nagyon sokféle betegség gyógyítására kínál javaslatot. A receptek között találunk fejfájásra, körömbetegségekre, emésztőrendszeri betegségekre, pestisre, hadi sérülésekre, női bajokra stb. alkalmazható gyógyszereket, de a szépségápolási receptek sem maradtak ki a Herbáriumból. Zay Anna tehát hozzájárult a kuruc katonai orvoslás, a pestis és más betegségek elleni gyógymódok fejlődéséhez.
A Herbárium növénynevei közül szeretnék néhányat kiemelni, mert úgy gondolom, hogy a népi növénynevek ismerete is gazdagítja szókincsünket. Az elnevezéseket a Herbáriumban szereplő helyesírás szerint tüntetem fel, mellette megjelölöm a növény latin nyelvű botanikai nevét, illetve a ma használatos magyar nyelvű elnevezését. Zárójelben adok rövid magyarázatot a név lehetséges motiváltságára.
Lássuk tehát az érdekes népi elnevezéseket, a teljesség igénye nélkül!
bárány üröm – Artemisia absinthium – fehér üröm (a sok apró, darabos, gömbös virág báránybundára emlékeztet)
büdöskövirág – Tagetes sp. – büdöske/bársonyvirág (a növény megdörzsölve büdös szagot áraszt)
csengő fű – Hypericum perforatum – közönséges orbáncfű (alak motiválta növénynév)
ebnyelvű fű – Cynoglossum officinale – ebnyelvűfű (keskeny, nyelv formájú a levele)
eger fark fű – Myosurus sp. – egérfarkfű (a növény szőrös, puha levelei az egér farkához hasonlítanak)
kopotnyak – Asarum europaeum – kereklevelű kapotnyak (népetimológiás névalakulat)
ló soska – Rumex patientia – lósóska (a kerti sóskához képest jóval nagyobb a mérete)
ökör fark – Verbascum sp. – ökörfarkkóró (a hosszú, sárga színű virágzat az ökör farkához hasonlít)
ördög bordája – Pteridium aquilinium – ördögborda (páfrányféle növény, melynek levelei szárnyaltan osztottságuk miatt a bordához hasonlíthatók)
papsajtya – Malva neglecta – mályva/papsajt (a növény termése a kerek sajthoz hasonlít).
A fent említett példákból is kitűnik, hogy a valamilyen jellegzetesség alapján motivált növénynevek nemcsak a szókincsünk szempontjából értékesek, hanem rámutatnak az adott kor emberének világszemléletére, babonás hitvilágára, élettapasztalatára is. A különféle herbáriumok vizsgálata tehát nemcsak a nyelvészek számára tartogathat értékes információkat, hanem a néprajzkutatók, a művelődéstörténettel foglalkozó szakemberek is kamatoztathatják az orvosságos könyvek adatait.

Kelemen Lívia

Az írás egy másik változata megjelent: Édes Anyanyelvünk, 2011. február